Tóth Árpád AZ ÚJ TAVASZRA Az új tavasz játékos ujja Rügyet sodort az ághegyen, S most lágyan enyhe szája fújja, Hogy szétnyíljék és lomb legyen. Már bús bivaly ballagva rázza Igáját, s barnul új barázda, S peng a pacsirták éneke: A szíveket is újra vágja, Már mélyre szántja újra, fájva A vágy, a vágy, a vén eke... A szívem kérdem: árva, gyarló Szív, rajtad szánt... |